Pergő cigánytánc, népdal, andalító sláger, népi gyermekjáték, izgalmas hastánc, s még számos műfaj képviselői mutatkoztak be a marcali művelődési központban, ahol a Somogy megyei gyermekvédelmi hét keretében 12. alkalommal rendezték meg a hagyományos, Zene nélkül mit érek én? című, zenés-táncos fesztivált. Bereczk Balázs, Marcali alpolgármestere köszöntőjében a szorgalommal elért eredményre helyezte a hangsúlyt, Nábrádi Csilla, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság igazgatóhelyettese a zenéről, mint örömforrásról és közösségi élményről beszélt; arra is utalva: az életünket átszövő zene azt is elárulja, kik vagyunk. A jól megválasztott zene pozitív élményt ad, serkenti a koncentrációt és sikert is jelenthet, elég, ha csak a tehetséggondozó műsorokra gondolunk. Mint mondta, maga is sok éven át játszott hangszeren, s férje és gyermekei is zenélnek.

A zsűri harminchét egyéni, illetve csoportos produkciót pontozott, ám nem a megmérettetés, hanem a részvétel volt a lényeg a remek hangulatú fesztiválon, amelyen az egész megyét áthálózó gyermekvédelmi ellátórendszerben nevelkedő fiatalok mutatták be tehetségüket. Lakásotthonokban élők éppúgy, mint nevelőszülőknél cseperedő gyerekek, mi több, kicsinyüket nevelő lányanyák is színpadra léptek – a legváltozatosabb műfajokban és színvonalon. Hároméves roma srác is bámulatosan ropta, mint ahogy könnyeket csalt szemünkbe az ismert Cohen-szám, a Halleluja, amelyet a nagybajomi Csonka Alexandra szólaltatott meg oly szívbemarkolóan. Caramel- Neoton- és Kormorán-szám éppúgy elhangzott, mint játékos környezetben a kacsatánc, de csellószólónak és zongoranégykezesnek is tapsolhatott a többszázfős közönség.

Ezúttal Oláh Gergő volt a sztárfellépő; a négygyermekes fiatal énekes már az első dalával bevonta hallgatóságát az előadásba. A fiatalok ujjongva fogadták a 2012-es X-faktor győztesét, aki szegénységben élve, közmunkásként azért indult a tehetségkutatón, hogy ha nyer, tudja segíteni a családját. Azzal bátorította a gyerekeket-ifjakat, hogy a remény szüntelenül kopogtat a szív ajtaján, ám ki kell nyitni azt. Gergő nehéz sorsból indult, s viszonylag gyorsan megérkezett a rivaldafénybe. Mégsem a sokszor gyötrelmekkel teli előadóművészetről beszélt két dal szünetében, hanem arról, hogy ne legyenek gyengék, merjenek szárnyalni, törjenek ki a csendből, s alapítsanak családot. S ne feledjék: ha vannak vágyaik, könnyeik is lesznek, de ne csüggedjenek, szeressenek szívből, tegyék a jót, mert az a siker, ha minél több embernek segítenek. Azt is megosztotta: hálás azért, hogy szegénységben élt, mert ez az állapot megerősítette a lelkét. S hogy kinek? Istennek, akinek hirtelen felszínre törő tehetségét köszöni, aki megváltoztatta az életét...

Örömmel, kirobbanó energiával volt jelen. Érzékeltük: békében van önmagával, a világgal, s ezt a Teremtőnek köszönheti. Senki nem számított arra, hogy a rivaldafényben erről (is) beszél. Azért, mert nem hallgathatott az Igazságról. Lelkes tanúságtételének, bátorításának, mint ahogy alázatának is helye volt itt, a marcali rivaldafényben.

A Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat ezúttal is gazdag programsorozattal rukkolt elő, amely szombaton nagyszakácsi ízkavalkáddal zárul.

L. S.

Képgaléria: