Néhány nappal ezelőtt egy újabb csecsemővel lett gazdagabb a bolhási Huber család. A nevelőszülők már a hatodik kisgyermek sorsáról gondoskodnak otthonukban. Huber Anita életében ez egy olyan hivatás, amelyben élve a nap huszonnégy órájában is szívesen „dolgozik”. 

Öt éhes szájat kell etetnie a Huber családnak. Anitának és férjének a három sajátjuk mellett, két nevelt gyerekről is gondoskodnia kell nap mint nap. Egy háromhetes kisfiút és egy hat hónapos kislányt vettek gondozásba. A házaspár négy évvel ezelőtt vált nevelőszülővé, hivatásukat kettő kisgyerekkel kezdték, életük azonban nem mindig volt zökkenőmentes. Egy évig csak saját gyermekeiket nevelték, hét hónappal ezelőtt azonban ismét „munkába álltak”.

– Egy örökbefogadás egy pillanatra ketté törte az életemet – fogalmazott Huber Anita. – Volt egy gyermek az életünkben, akit újszülöttként hoztunk haza a kórházból és nagyon a szívemhez nőtt. Egy idő után azonban – az ő javára – le kellett mondanom róla, mert örökbe fogadta egy család, ez pedig nagyon mélyen megérintett. Ezután egy évig gondozónőként dolgoztam és a gyermek hiánya megtanított a nevelőszülői hivatás lénye­gére. Azért csinálom, hogy lássam az első mosolyukat, lépéseiket és halljam az első szavaikat. Amikor pedig meglátom az örökbe fogadó szülők örömkönnyeit, boldogsággal tölt el. Ez olyan, mintha festőként lenne egy kiállításom, ahol büszkén elmondhatom, hogy igen, ezt én csináltam. 

– Minden nevelt gyerek „sérült” – folytatta Huber Anita. – Olyan dolog történik az életükben, ami miatt másokhoz kerülnek. Képletesen kifejezve: a gyerekek a szivárványok, akik a viharból érkeztek, nálunk azonban már a napsütés várja őket. Attól lesznek színesek, amit tőlünk kapnak. Próbálom a hivatásomat alázattal végezni. Mindig azt nézem, hogy mi jó a gyermeknek és segítem, hogy minél könnyebben át tudjon menni egy másik családba, hiszen ez megterhelő nekik.

Fontos, hogy kötődjenek hozzám és kialakuljon a bizalom, mert azt gondolom, hogy akkor lesznek érett felnőttek és jó szülők. Én a gyerekektől érzem magam többnek, viszont nem könnyű elengedni senkit sem, hiszen mindenki egy darabként benne van a lelkemben. Még egy olyan „munkahelyet” nehéz találni, ahol a nap huszonnégy órája a szeretetről szól – mesélte Huber Anita, majd hozzátette: sokáig szeretne még nevelőszülőként dolgozni és gondoskodni másokról. Abban bízik, hogy idős korában visszakapja azt a sok szeretet, amit ő adott a gyerekeknek, valamint szeretné, ha sokan betérnének majd hajlékába.

Nagy szükség van a nevelőszülőkre

Somogy megyében jelenleg száznyolcvan nevelőszülői család van, ahol összesen négyszázharmincegy gyerekről gondoskodnak. A kormány célja az, hogy tovább bővüljön a nevelőszülői hálózat és minél több fiatal családban nőjön fel. Ehhez egyébként minden segítséget megkapnak a nevelőszülők. Huber Anita kiemelte: nagyon sok segítséget kapnak az államtól. Az anyagi támogatás mellett, eszközt és lelki segítséget is kapnak, a gyerekek után pedig külön ellátmányt. Ennek az elköltését számlával kell igazolniuk. Hangsúlyozta: a nevelőszülői munkát nem a pénzért csinálja.

 

(Megjelent a Somogyi Hírlap 2020. február 7-i számában)